Нешто малку и Унгарско - Sasvim malo i na Magarskom

Veliki pozdrav sa pusicom...Diani B.

Szia Diana

 

Kedves látogató!
Figyelmedbe ajánlom kedvenc  őszi verseimet..Olvassátok...és érezzétek a hangulatot, amely árad a versekből és a képekből...

   

Juhász Gyula : Ének

 

Az alkony oson már

fák lombja alól.

A nyár hegedűjén

ősz bánata szól.

 

Fák lombja alól

táncolva az ősz jön,

S a rőt koszorút

megrázza a törzsön.

 

Táncolva az ősz jön,

mint felleg a hegyre,

vállamra borulnak

az ősz meg az este.

 

   Pilinszky János:

 

Őszi vázlat

 

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

 

Riadtan elszorul szíved,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

 távoli , kétes tájakon 

készülődik a fájdalom.

Nagy László:

Dióverés

 

Elsuhogott az a füttyös

sárgarigó is délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélye.

 

Levelek lengnek, akár a

színarany rigó-szárnyak,

elszállnak ők is a szélben

puszta határnak.

 

Áll a diófa,

és érett kincsei válnak tőle:

Szellő ha bántja az ágat,

buknak a földre.

 

Szaporább kopogás, csörgés

támad, ha jő az ember,

s bottal az ágak bogára

boldogan ráver.

 

Földre , fejekre, kosárba

kopog a dió-zápor,

burkos dióra a gyermek

kővel kopácsol.

 

Már, mintha álmodnék, hallom

zaját a jó örömnek,

Darálók forognak, diós

mozsarak döngnek.

 

Fagyban és nagy havazásban

Meg kell maradnunk jónak

s tisztának is, hogy örüljünk

csörgő diónak.

 

Majd csorgó hó levén ring a

picike dió-csónak,

a lomb zöldül újra a füttyös

sárgarigónak.

  

Csanádi Imre: Levélsöprő

 

Köd szitál,

hull a dér,

lepörög a falevél,

Földre szökik,

szemétnek, -

aki éri , ráléphet.

Sziszegő szél

söpri-hajtja,

hullongó hó

betakarja.

Csanádi Imre: Nyár marasztó

 

Szól a rigó: de jó,

érik a dió,

 millió!

Millió!

 

Útra kel a fecske, -

jajgat a fürjecske:

pitypalatty,

pitypalatty!

Nyár, nyár,

itt maradj! 

 

Takáts Gyula: Rigórugta dió

 

Kopog a dió.

Rúgja a rigó.

Örül a néne.

Szedi szegényke.

 

Leül a fűre

Fölnéz a fára.

Eszeget csendben

rigó szavára.

 Kányádi Sándor:

ŐSZELEJI KÍVÁNSÁG

 

A vadludak és a darvak

már az égre ékelődnek;

hosszú őszt a maradóknak,

jó utat az elmenőknek.

 

A fecskék is készülődnek,

sürgönydróton sorakoznak;

jó utat az elmenőknek,

hosszú őszt a maradóknak.

 

Az árnyékok vékonyodnak,

a patakok hűvösödnek;

hosszú őszt a maradóknak,

jó utat az elmenőknek.

 

Gyapjasodnak a kis őzek,

vöröslik a lenyugvó nap;

jó utat az elmenőnek,

hosszú őszt a maradónak.

Radnóti Miklós:

ÉJSZAKA

 

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

 

 

Áprily Lajos

 

Őszi alkonyat

 

Az alkonyat a hegytetőkről

piros ajakkal

felhőpernyébe fú,

s élesztgeti

a rejtett parazsat,

melyet finom hamufátyol takar.

 

Egy fénysugár

hajszoltan jön nyugat felől,

két szárnyát összecsukja megremegve,

és lombra száll,

de súlya sok - tehernek -,

s a lomb lehull.

 

Lelkem! Vonulj,

s rejtőzz keblembe mélyen,

hogy téged ott

egyetlen fénysugár se érjen,

mert felborulsz.

 

Mert ősz van, ősz.

 

Ady Endre: Párizsban járt az Ősz

 

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

 

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

 

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az úton

Tréfás falevelek.

 

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

 

Ady Endre: Október

 

 

(részlet)

Elnézem az őszi rózsát,

Bús halottját dérnek-fagynak...

Ne higgyetek a mosolygó,

Ködöt bontó, őszi napnak!

 

Október egy szeretkező,

Flastromos, vén, kacér asszony —

Hazug fénnyel azért csábít,

&am